A családi csőd és a magáncsőd intézménye pontosan ugyanaz, de a két különböző kifejezés használata sajnos komoly fogalmi zavarokat idézett elő a hírekre érzékeny állampolgárok fejében.

Sajnos a fogalmi zavart csak súlyosbította a magáncsőd ügyét zászlójára tűző KDNP egyik vezető politikusa, aki egyenesen kijelentette: a családi csődvédelem valamivel több, mint a magáncsőd. Sajnos gondolatait nem magyarázta meg, pedig elképzelhető, hogy a nemzetközi példák tanulmányozása után Magyarországon születhetne egy olyan törvény, amely a magáncsőd intézményével szemben kiváltképp a családokra figyel, őket támogatja. A családi csőd ezzel szemben csupán a magáncsőd tetszetősebb megnevezése, vagyis nincs különbség családi csődvédelem és magáncsőd között.

A fogalmak tisztázása után nagyon röviden vázoljuk fel, mit is jelent a magáncsőd. Az intézmény lényege, hogy a megfelelő bevétellel rendelkező, de valamiért így is adósságot felhalmozó magánszemély mellé csődgondnokot rendelnek ki, aki újraosztja az adós kiadásait, és esetleg eladatja a nem létszükségletnek minősülő ingóságait vagy ingatlanait (tehát például a lakását-házát nem). A magáncsőd ideje alatt az adós és a gondnok együttműködnek, megbeszélik a kiadásokat. A gondnok a feszes pénzügyi terv betartásáért cserébe kedvezményt eszközöl ki annál a banknál vagy rezsicégnél, amelynek az adós tartozik, és egy havi fix összegű átutalásért cserébe leíratja az adósság egy részét. A magáncsőd jellemzően 5–10 évig tart, ezalatt az esetleges jelzálogtárgyra moratórium van érvényben. A magáncsőd végén a kezdetekkor fennálló adósság akár 50%-át is leírja a bank vagy rezsicég, ha az adós a ciklus alatt fegyelmezetten fizette a gondnok segítségével megállapított havi összeget.