Az adósságrendezési eljárás során az alábbi alapelveknek kell érvényesülniük:

  • az adós, adóstárs és a hitelezők kölcsönös együttműködése,
  • egyetlen közös eljárásban az adósságok koordinált kifizetése,
  • a hitelezők és az adós méltányos érdekeinek összeegyeztetése,
  • az adós törlesztési készségének és képességének erősítése,
  • a szabályokat tiszteletben tartó, jóhiszeműen eljáró adósok számára a tartozásaik elvárt mértékű teljesítését követően ­ a még fennmaradó tartozások megfizetése alól bírósági mentesítés,
  • az adósság rendezésére az adós, adóstárs vagyona és jövedelme felhasználásával kerül sor, az eljárásban kötelezettséget vállaló egyéb kötelezettek (kezes, dologi kötelezett) feltétes csődvédelemmel párosuló helytállási kötelezettségével.

Az adósságrendezési eljárásban az adósnak, adóstársnak tartózkodnia kell minden olyan magatartástól, amely az adósságrendezés célját veszélyezteti. A bírósági adósságrendezési eljárás alatt az adós, adóstárs gazdálkodása a családi vagyonfelügyelő felügyelete, ellenőrzése alatt áll. Az adósságrendezésbe tartozik az adós és adóstárs induló vagyona és bevétele, továbbá az is, amit az eljárás alatt szerez. Végrehajtási rendelet tartalmazza azon kisebb értékű vagyoni kategóriákat és vagyoni elemeket, amelyek – hasonlóan a végrehajtáshoz – nem képezik a tartozások megfizetésének forrását. Ezek az adós, adóstárs és a velük közös háztartásban élő közeli hozzátartozók alapvető létfenntartásához szükséges vagyontárgyak és bevételek, illetve az adós sajátos körülményeire tekintettel céljelleggel juttatott, kis összegű támogatások, illetve azok az összegek, amelyek törvényben meghatározott befizetési kötelezettség részét képezik.

A vállalkozói csődtörvényhez hasonlóan nem tartozik a csődvagyonba az óvadék abban az értelemben, hogy az óvadék jogosultja az óvadék tárgyából a csődvédelemre tekintettel kielégítheti a követelését, és a fennmaradó összeget köteles az adósnak kifizetni, amely összeg ettől kezdve már a csődvagyon részét képezi. A törvény az adósságrendezési eljárás kezdeményezési jogosultság tekintetében feltételeket szab. Akiknek a tartozásállománya kétszerese, mint a vagyona, azok számára a magáncsődeljárás már nem járna előnnyel, ezen élethelyzetek kezelésére ugyanis a törvény – adós- és hitelezői érdekek egyensúlyát célzó – jogi megoldásai nem alkalmasak.

A magáncsőd törvény továbbá nem szolgálhatja az átlagosat jelentősen meghaladó mértékű és értékű vagyonnal rendelkező lakossági csoportok megmentését sem, mert ilyen vagyonérték birtoklása esetén a hitelezők támogatása nagy valószínűséggel nem szerezhető meg olyan mértékű fizetéskönnyítéshez vagy adósság-elengedéshez, ami az adós számára vonzóvá tenné a magáncsőd eljárás kezdeményezését. Ezekben az esetekben az adós és a pénzügyi intézmény szabadon egyezkedhetnek az adósságrendezési eljárás keretein kívül. Ezekre a szerződésmódosításokra az adósságrendezési eljárás hatálya nem terjed ki, de kiterjednek a fogyasztói hitelezéssel kapcsolatos előírások.

Azokat a hiteladósokat, akik lakását a Nemzeti Eszközkezelő megvásárolja, és ily módon hiteladós a lakásban bérlőként marad, a törvény nem jogosítja fel az adósságrendezési eljárás kezdeményezésére. Az adósságrendezési eljárás kezdeményezését kizáró okok között van továbbá a köztartozások magas aránya, valamint a korábbi, 10 éven belüli, vagy a külföldön megindított adósságrendezési eljárás is. Ezek a korlátozások a csődvédelem visszaélésszerű kezdeményezését hivatottak megelőzni. A zálogkötelezett, a kezes, valamint – az adóssal vagyonközösségben, közös háztartásban már nem élő ­ azon adóstárs, akinek még mindig egyetemleges felelőssége van az adóssal a korábbi tartozások megfizetéséért, a hatályos szabályok szerint az adós nemfizetése esetén az adós helyett bármikor felszólíthatók a teljesítésre.

Az adósságrendezésről szóló törvény azonban a végrehajtások tekintetében feltételes csődvédelmet biztosít ezeknek a személyeknek is, ezért a végrehajtást velük szemben sem lehet megindítani vagy folytatni, amennyiben az adós mellett az adósságrendezési eljárásba ­ a saját elhatározásuk szerint – belépnek, és részt vállalnak az adós törlesztési kötelezettségéből.