A természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvény lépcsőzetesen és fokozatosan terjeszti ki a csődvédelem lehetőségét az egyes lakossági csoportokra.

Annak érdekében történik így, hogy ne legyen a hatóságoknál és a bíróságnál ügytorlódás, és elsőbbséget élvezzenek azok a hiteladósok és azok egyetemleges kötelezettjei, akik lakóingatlana csődvédelem nélkül kényszerértékesítésre kerülhetne. Első ütemben 2015. szeptember 1-jétől ­ a törvény 104. § (3) bekezdésében meghatározott jogvesztő határidőn belül ­ azok kezdeményezhetnének csődvédelmet, akikkel szemben a lakhatásukra szolgáló lakóingatlanukra vonatkozóan a banki elszámoltatást követően már folytatódhat a végrehajtási eljárás vagy végrehajtáson kívüli kényszerértékesítés, vagy ha ilyen eljárás még nem is indult, a lakóingatlanára vonatkozó jelzáloghitel-szerződést a pénzügyi intézmény már felmondta, vagy lejárttá tette.

Úgyszintén csődvédelmet kezdeményezhet az az adós, annak kezese, vagy zálogkötelezettje, aki ellen olyan végrehajtási eljárás van folyamatban, amelyben a lakhatását szolgáló lakóingatlanát a bírósági végrehajtási törvény értelmében értékesítésre jelölhetik ki. Az adósságrendezési törvény határidőt ad az első ütemben a magáncsődeljárás kezdeményezésére, és a határidő lejártáig még fenntartja számukra a banki elszámolási törvénycsomagban biztosított moratóriumot a kényszerértékesítési intézkedésekre vonatkozóan.

A többi túladósodott magánszemély 2016. október 1-jétől kezdeményezhet csődvédelmet.