A családi csődvédelem lényege

A családi csődvédelem elsősorban a devizahitelesek megmentésére kialakított projekt. Nem csoda, hogy a magáncsőd vagy családi csődvédelem bevezetése először 2009-ben vetődött fel, vagyis a 2008-as gazdasági világválság első teljes évében. A KDNP akkor még ellenzékből felvetett javaslatával azonban a Bajnai-kormány nem foglalkozott érdemben.

A családi csődvédelemhez vezető út következő szakaszát a KDNP kormányra kerülése nyitotta meg. A párt 2011-ben és 2012-ben is próbálkozott a családi csődvédelem bevezetésével, azonban az erősebb kormánypárt más megoldásokban gondolkodott, ezért a devizahiteleseket egyéb módokon kívánta megmenteni.

A kisebbik kormánypárt ezzel együtt időnként elővette a családi csődvédelem ügyét, amely a devizahitelek 2015-ös kivezetése után kapott új lendületet. A nagyobbik kormánypárt ekkor már hajlott arra, hogy a devizahitelek rendezése után a letisztultabb képet mutató piacra bevezesse a családi csődvédelem intézményét, jóllehet 2014-ben már nem csupán a devizahitelesek bizonyos köre szorult rá a magáncsőd intézményére. Ebben az évben horrorisztikus számú, több mint félmillió olyan ügy keletkezett, amelyet különböző rezsicégek indítottak a nem fizető adósokkal szemben. Mivel a tartozások összege évek óta folyamatosan nő, a kormányzat felismerte, hogy a hitelesek mellett segítenie kell azoknak is, akik rezsitartozásból halmoztak fel akár egymilliónál is nagyobb hátralékot.

A rezsihátralékosok ügye szőnyeg alá söpörhető lett volna azzal a kijelentéssel, hogy nem lehet pénzügyi szakértőt állítani minden eladósodott ember mellé, azonban a nemzetközi példák azt mutatják, hogy igenis lehet. A családi csődvédelem tehát nem más, mint egy gondnok kirendelése az adósságcsapdába keveredett magánszemély mellé, hogy a kiadások átstrukturálásával a késedelembe esett adós képes legyen kimenekülni az adósságörvényből, ne árverezzék el az ingatlanát, és a csődvédelem lejártakor még az adósságának egy részét is leírják.