A csődgondnokot az állam rendeli ki azokhoz a családokhoz, amelyek sikeresen igényelték a családi csődvédelmet.

A gondnok lehet jogász, gazdasági szakember vagy akár szociális munkás is, aki megfelelő képzésben részesült ahhoz, hogy el tudja látni a csődvédelemmel kapcsolatos feladatokat. A csődvédelem első szakaszában a családokhoz vagy magánszemélyekhez még nem rendelnek ki gondnokot, hanem a kormányhivatalok megállapítják, hogy a rendszerbe belépni szándékozó személy anyagi helyzete, vagyoni helyzete stb. megfelel-e a törvényi kritériumoknak. Így például 25 000 forintos rezsitartozással vagy egymilliárdos hiteltartozással senki nem léphet be a csődvédelmi programba.

Ha az igénylés elbírálása pozitív, akkor az állam független szakértőt rendel ki az adós mellé. A csődgondnok feladata, hogy az adós anyagi helyzetét felmérje, beossza a bevételeit és tárgyaljon a bankokkal vagy rezsicégekkel az adósság átütemezéséről, illetve egy részének elengedéséről.

Mivel az adósok a csődgondnok segítségével akár elmaradásuk 95%-ától (!) is megszabadulhatnak, a gondnokot természetesen erős jogosítványok illetik meg. A szakértő elrendelheti a nem létszükségletű ingatlanok és ingóságok eladását, a nyaralás lemondását stb., de akár még a mindennapi (élelmiszerre, stb. fizetett) kiadások lefaragását is. A gondnok személye nem szent és sérthetetlen: az adósnak a csődvédelem ideje alatt lehetősége van akár jogi útra terelni a csődgondnokkal szemben felmerülő panaszokat.

Az adós jövedelmének és vagyonának felügyelete mellett a gondnok legfontosabb feladat, hogy segítsen kijutni az adósnak szorult helyzetéből. Ennek érdekében a gondnok kezdeményezheti a bankoknál új törlesztőrészlet és futamidő megállapítását, a rezsicégeknél az adósság lassú visszafizetését és egy részének leírását. A gondnok sokkal nagyobb sikerrel léphet fel, mint egy magánszemély, hiszen adott esetben akár több tíz, bajba került adóst is képviselhet az állam hatalmával a háta mögött.